Sino-Portoguese villa – ázsiai is, európai is…

  • 01
  • 02
  • 03
  • 04
  • 05
  • 06
  • 07
  • 08
  • 09
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • 19
  • 20
  • 21
  • 22
  • 23
  • 24
  • 25
  • 26
  • 27
  • 28
  • 29
  • 30
  • 31
  • 32
  • 33
  • 34

Ennek a körülbelül 400 éves építészeti stílusnak legszebb példái főleg Dél-Thaiföldön találhatók meg. Az ok igen egyszerű. Az első európai ország, amelyik igyekezett komoly befolyást szerezni a Távol -Keleten, Portugália volt. Ők ráadásul a később érkező és főleg „kard és kereszt” jellegű hozzáállással szemben alapvetően kereskedtek. Többek között hozták magukkal Portugália újkori építészetét is, ami szinte azonnal találkozott a már vagy fél évezrede itt élő kínai családok tradícióival.

Az ebből az összeolvadásból keletkező önálló stílus, a Sino-Portoguese, talán a legszebb, máig is fennmaradt „gyarmati” stílus. Remek példáit láthatjuk Kelet-Ázsia szerte. Makaó és Georgetown óvárosa, és Thaiföldön az Old Phuket Town talán a legjobb példák erre. A legszebb eredmény, az épületek belső építészete, lakberendezése azonban rejtve marad a séták során. Senki sem enged be bóklászó turistát a saját házába.

Szerencsére ez a stílus azonban előkerül a szállodaépítészetben is. Nem a nagy szállodák erőltetett szobaberendezésére gondolok elsősorban. Számomra az mindig valami művi dolog, égett olajszaga van, mint minden gyorskajának.

Az igazi is megtalálható azonban. Ezek egyrészt a szállodává, nyaralóvillává alakított eredeti épületek, másrészt az új építésű és „átmenetileg” szálláshelyként működő villák. Az utóbbiakat mindig egy nagy múltú és gazdag család építi a tradíciók maximális követésével. Ha most éppen nyaralóvilla, akkor az. De, ha később úgy gondolják, leveszik a táblát és akkor már a család rezidenciájává válik pár nap alatt.

A példa, amit röviden bemutatunk Phuketen van. Persze nem a nyugati öblök egyikének tömegszállásaként. A sziget 80%-a nem a tömegturizmusé. Ennek jó példája a főszigettől pár tucat méterre leszakadt Koh Sirae a keleti oldalon. Ez a rész (csak két híd vezet át hozzá) sohasem vált „turistagyárrá                                 ”. Megmaradt a mezőgazdaság, a nyugalom helyének. Legkeletibb nyúlványa csodálatos homokos partokat, kis öblöket rejt. Szemben a Koh Yao szigetcsoport úszik a láthatáron. Az öblök nagy része azonban zárt, valamelyik parti üdülőhöz, villához tartozik. Egy ilyen villa az, amit most bemutatunk.

Erre legjobb az ott készült fényképsorozat. Mindent elmond a házról, a kínai fabelsőket, a feng sui elveit szigorúan követő elrendezésről, és a portugál stílusra jellemtő pasztellszíneket, nagy falfelületeket, a tereket leválasztó drapériákat gazdagon használó belsőépítészetről és a tiszta sino-portuguese lakberendezésről.

Egy dolgot azonban el kell mondanunk a fényképekről. Bár a fotós mindent megtett, amit tudott, a legszebb élményt azonban nem tudta megragadni. De, ezt nem is lehet. Ennek a belsőépítészeti stílusnak talán a legszebb része a fény játéka. A zárt spalettákon betűző és folytonosan vándorló napfény folyamatosan vándorló csillogó foltokban tükröződik a lakkozott felületekről, lágy átmenetekkel színezi át és változtatja a falakat, a selyem és brokát borítású bútorokat, kínai porcelánokat és a mindenhol jelen lévő virágokat. Ezt nem lehet egy fényképen visszaadni.

Comments are closed.